(Ez a bejegyzés ugyancsak korábban keletkezett, az orosz elnökválasztás után pár nappal.)
Az orosz demokrácia érdekes egy fajta. Az első nagy kérdés, hogy demokratikusnak nevezhetünk-e egy olyan rendszert, ahol egy elnökválasztáson igazából csak egy jelölt számára adott a médiában és a közvélemény előtt való megjelenés lehetősége, ő foglalja le a hírműsorokat, s minden egyéb tévéműsorban is valamilyen szinten ő hangoztatja a saját igazát. Az ellenzéki egyesületek, szervezetek működését ellehetetlenítik, s mindenkit szavazásra próbálnak ösztökélni olyan eszközökkel (pl. kirúgják az egyetemről a hallgatót, ha nem megy el szavazni, azt nem is kell mondani, hogy kire), melyek egy demokratikus országban elképzelhetetlenek. Ha ez demokrácia, akkor annak egy elég sajátos formája.
Az orosz demokrácia érdekes egy fajta. Az első nagy kérdés, hogy demokratikusnak nevezhetünk-e egy olyan rendszert, ahol egy elnökválasztáson igazából csak egy jelölt számára adott a médiában és a közvélemény előtt való megjelenés lehetősége, ő foglalja le a hírműsorokat, s minden egyéb tévéműsorban is valamilyen szinten ő hangoztatja a saját igazát. Az ellenzéki egyesületek, szervezetek működését ellehetetlenítik, s mindenkit szavazásra próbálnak ösztökélni olyan eszközökkel (pl. kirúgják az egyetemről a hallgatót, ha nem megy el szavazni, azt nem is kell mondani, hogy kire), melyek egy demokratikus országban elképzelhetetlenek. Ha ez demokrácia, akkor annak egy elég sajátos formája.
Dimitrij Medvegyevet több mint 70%-al választották meg elnöknek a múlt vasárnapi orosz elnökválasztáson. Ez a vártnál alacsonyabb arány, annak tükrében, hogy ő volt a potenciális jelölt, és csak őneki jutott médiafelület. Viszont a magas részvételi aránynak köszönhetően többen szavaztak rá (közel 50 milliónyi szavazópolgár) mint 2004-ben Putyinra. Tehát azért nem "égett le" teljesen az új elnök. Az az új helyzet állt elő, hogy Oroszország vasárnaptól "kétfejű" országgá vált. Az elnöki posztot Medvegyev fogja betölteni májustól, azonban kormányfővé - ne legyen kétségünk - egykori mentorát, szentpétervári kollégáját, Vlagyimir Putyint fogja kinevezni. Így tehát egy tandem féleség van kialakulóban Oroszország élén.
A legnagyobb kérdés az, hogy ez a tandem működőképes lesz-e. Medvegyev nem köthető az ún. szilovikok csoportjához, tehát nem volt titkosszolgálati ember, így viszonylag semlegesként tud megnyilvánulni az ilyen jellegű hatalmi játszmákban, ugyanakkor ízig-vérig Putyin embere, több mint egy évtizede dolgoznak együtt, s mivel nincs betagozódva ebbe a volt titkosszolgálati csoportba - mely ma jelentős hatalmi pozíciókat foglal el Oroszországban -, így a mozgástere is szűkebb, mint leendő miniszterelnökének, aki, mint ismeretes, a KGB kötelékéből került vezető pocíziókba. Dimitrij Medvegyev azonban első látásra úgy tűnik, hogy békülékeny hangnemet és szabadabb légkört próbál kommunikálni (elképzeléseiről bővebben itt). A gazdasági kérdéseket tekintve nem sokban különbözik Putyintól, az orosz gazdaság fejlődési pályája jó, ezen kell tartani, azonban a magántulajdon védelmét hangsúlyozza, s ez elég érdekes, annak fényében, hogy Oroszországban az utóbbi időben hatalmas energiaipari és egyéb cégek kerültek állami tulajdonba, nem biztos hogy teljesen törvényes módon (más kérdés, hogy törvényesen kerültek-e magántulajdonba anno). Ez a téma azért is érdekes még, mivel ezt egy olyan ember mondja, aki a világ harmadik legnagyobb vállalatának, a Gazprom igazgatótanácsának az elnöke, mely állami tulajdonban van, és tevékeny szerepelt vállalt más energiaipari vállalatok államosításában.
A másik olyan téma, mely idegen volt eddig Putyintól, az az alapvető emberi szabadságjogok tiszteletben tartásának hangoztatása. Medvegyev ebben a témában is megengedőbbnek tűnik, kérdés azonban, hogy ez tettekben is meg fog-e nyilvánulni. Az a tény, hogy az orosz választókorú lakosság két harmada egy felmérésben azt válaszolta, hogy nem lesz tiszta a választás, és ennek ellenére azonban nem protest szavazatokat adtak le, az mutatja az orosz berendezkedés paradox helyzetét. Mégpedig azt, hogy egy olyan demokrácia felfogás uralkodik az országban, mely számára a stabilitás, a folytonosság, a mindennapi életben történő javulások számítanak csak, és lényegtelenek az egyéb dolgok, ugyanakkor a választók tudják, hogy nem tiszta körülmények között zajlanak a választások. Közhely, de igaz, hogy az orosz nép sosem tapasztalta meg, hogy milyen is egy igazi demokratikus rendszer, mindig volt egy vezér (cár atyuska, az SZKP főtitkára, elnök stb.), akire lehetett támaszkodni, és aki kinyilatkoztatásaival, s vaskézzel kormányozta az országot.
Medvegyev, annak ellenére, hogy a putyini vonal továbbvivője lesz, változást hozhat az orosz politkai életbe. Nagy reményeket ne tápláljunk, a hatalom továbbra is Putyin, s a klánok kezében marad, hiába mondta Medvegyev a szavazáskor adott interjújában, hogy "új korszak érkezik". Apró változások lehetségesek, de egy percig se kételkedjünk abban, hogy a nyolc év után az elnöki posztról távozó Putyin feladná hatalmi pozícióit.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.