Mint az bizonyára mindenki számára ismeretes, a következő olimpia Kínában, azon belül is Pekingben kerül megrendezésre. Kína hatalmas ország, hatalmas piac… hatalmas büszkeség önti el most a kínai népet, hogy hazájuk rendezheti a világ legnagyobb sporteseményét. Kína számára az olimpia nagy lehetőség, megmutathatja, hogy az utóbbi időben elért hatalmas fejlődés mennyire tudja biztosítani egy sikeres olimpia lebonyolítását. A lebonyolítással valószínűleg nem lesz semmi probléma, katonás lesz a rend, a sok rendőrnek, katonának és egyéb fegyveres embernek köszönhetően. Más kérdés, hogy milyen áron jön létre az úgynevezett "rend".
Kínában az emberi jogokat mostohagyermekként kezelik. A kommunista rendszer, mely már nem is annyira kommunista, s ezt a kínai vezetők is elismerik ("socialism with Chinese characteristics"), nem sok gondot fordít az emberi jogok tiszteletben tartására és biztosítására (bár bizonyos előrelépések történtek, kínai mércével mérve). Elég naponta belenézni a sajtóba, nincs olyan nap, hogy ne találnánk valamit. Az internet cenzúrázása, a halálbüntetések, az emberi jogvédők börtönbe zárása és a jogtalan fogvatartások mind-mind megkérdőjelezik a kínai vezetés igazi elkötelezettségét az olimpia szellemisége iránt. Kína számára az olimpia egy alkalom, hogy globálisan megmutathassa magát, mindenki számára kétségbevonhatatlanul az az információ jöjjön le az olimpia alatt, hogy ez igen, ezt szépen megcsinálták, minden klappol. Plusz szép környezetben (ki tudja, hogy sikerül-e a hatalmas környezetszennyezés miatt), profi kivitelezéssel. Elvileg ez Kína célja, s hogy mint leendő szuperhatalom bemutatkozzék a világnak, persze a jobbik orcáját mutatva. Az emberi jogok helyzetének javulása magával hozhatná a Nyugat ezirányú elismerését, s Kína más témákban is szerepelhetne a világsajtóban, nem csak a gazdasági témákban. Az olimpia megrendezése kapcsán a kommunikáció a gazdasági fejlődésre, a kultúra fontosságára, a modernizációra koncentrál, s emellett az emberi jogokról alig esik szó. Azok az emberek, aki mégis szót kívánnak emelni ezen jogok mellett, rendszerint átnevelő táborokban (Re-education Through Labour) vagy börtönökben végzik.
A "komolyabb bűntetteket" elkövetőket halálra ítélik. Ma sem tudjuk pontosan, hogy hány embert végeznek ki Kínában, de egyes források szerint akár 10,000 is lehet a kivégzettek száma (2005-ös becslés). Nem hunyhatjuk be a szemünket az internet cenzúrázása felett sem, több mint 30,000 ún. internet rendőr ("Internet police task force" ) felügyeli a netet, hogy nehogy olyan anyag kerülhessen fel, ami veszélyeztetné és sértené a kínai állam érdekeit. A kínai illetékesek megígérték, hogy az olimpia idejére biztosítják a szólásszabadságot, hogy az újságírók nyugodtan tudósíthassanak az eseményekről. Kérdés, hogy ezt az állapotot vissza szándékoznak (vissza tudják-e) állítani az olimpia után. Biztos hogy megpróbálkoznak azzal, hogy visszaállítsák a cenzúrát, csak ha egyszer már megnyitották ezt a kaput, nem valószínű, hogy teljesen be is tudják újra zárni.
A legnagyobb kérdés azonban az, hogy mi lesz az olimpia után, amikor Kínát már nem fogja akkora érdeklődés övezni, nem fog akkora média felületet kapni. Az olimpia előtt a nyugati média ki van élezve mindenfajta emberi jog megsértésének közlésére, de az olimpia után a figyelem már nem fog olyan mértékben erre a térségre irányulni, s nem lesz Kínát mivel sakkban tartani (hogy esetleg nem lesz pár szám megtartva az olimpián a szmog miatt, s az emberi jogok helyzetének elmaradt javulása miatt visszalépő hírességek, pl. Spielberg, sem lesznek már befolyásoló tényezők). A kínai vezetők azonban félnek. A felső pártvezetésből említette az egyik káder, hogy éjszaka néha vízben úszva riad fel arra az álomra, hogy mi történne akkor, ha az a sok ember, akik mind vidéken és zömmel paraszti sorban élnek, egyszer csak megindulnak. Merthogy Kínában óriásak a társadalmi különbségek. A vidéken élő milliónyi és milliónyi földműves számára a fejlődés sokszor csak a mobiltelefon vagy egy robogó megjelenését jelenti, de mást nem. És amikor bekapcsolja a tévéjét, és a CCTV9 -en egy újabb építészeti remekmű átadását láthatja Kína keleti részén, és közben kinéz az ablakon a nyomorúságos kis falvára… hát lehet, hogy egyszer ezt megelégelik. A kínai pártvezetés nem szeretné kipróbálni ezt, ezért is fordítottak a felszólalók a Kínai Kommunista Párt 2007. októberében zajló XVII. Kongresszusán kiemelt figyelmet arra, hogy kellőképpen hangsúlyozzák azt, hogy a keleti országrész fordítson nagyobb energiákat a lemaradó nyugati országrész megsegítésére.
Kína a globális világ részéve vált. Egy olyan globális világ részévé, ahol szabadon áramlanak az információk, létezik a szólásszabadság, bárki bármit megírhat egy blogon, e-mailben elküldheti, petíciót írathat alá. Úgy gondolom, hogy a szólásszabadság ilyen mértékű korlátozása hosszabb távon nem maradhat fenn, az előzőekben leírtakból kifolyólag. A többi alapvető emberi jog megsértése felszámolásának időpontjában már szkeptikusabb vagyok. Az átnevelő táborok, a halálbüntetés, és az emberi jogvédők fogvatartása, nem is beszélve a vallási és etnikai csoportokkal szembeni durva bánásmódról, egy sokkal hosszabb távú folyamat eredményeként válhatnak semmissé, de ennek belátható időn belül nincsen esélye.
Kína, a közeljövő új szuperhatalma (s ezt az USA polgárai is egyre jobban gondolják) megengedheti magának azt a luxust, hogy azt őt ért kritikákat semmibe vegye. Páran petíciózgatnak, de a többi gazdasági nagyhatalom számára túl nagy ár lenne a Kínával való ilyetén összezörrenés. Mindazonáltal a vezetés lassan próbálja a rendszer kereteit tágítani, néhol kétes sikerekkel.
Csak nehogy túl késő legyen.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.