Egy konferencián vettem részt a mai napon a Parlamentben, mely ezt a címet viselte: "A Parlamentek, a képviselők társadalmi és média megítélése- frusztrációk a parlamentek körül Európában". Érdekesnek ígérkezett a téma, kíváncsian vártam, hogy mi lesz belőle.
Szili Katalin nyitotta meg a konferenciát, majd Deutsch-Für Tamás folytatta a megnyitót. Voltak képviselők Belgiumból, Csehországból, Lettországból, az Egyesült Királyságból, Portugáliából, Magyarországról és szakértők Romániából, Ukrajnából, Lengyelországból, Szlovéniából és persze Magyarországról is. Magyar EP képviselők is tiszteletüket tették, s így kvázi összeurópainak ígérkezett a társaság.
A téma az lett volna, hogy miért csökken a politikusokba vetett bizalom, hogy lehet a parlamentet közelebb hozni az emberekhez, hogy ne forduljanak el a politikától. A média és újságírók szerepének értékelése is téma lett volna. Na most ebből nem sok valósult meg.
Kezdjük ott, hogy egy hihetetlen rossz stílusú (néha már-már egy "rossz vicc" kategóriába tartozó ember benyomását keltő) magyar képviselő vezette a konferenciát. Nekem égett a helyében az arcom, amikor arról beszélt, hogy a magyar parlamentarizmus egyidős az angollal, s hogy üde színfoltként hallgassuk meg az angol képviselő előadását (mellesleg azt elfelejtette, hogy ez a képviselő színesbőrű, s láttam, hogy a tolmácsolás közben elég nagy szemeket meresztett az angol úr). Voltak még ilyen elszólásai, úgyhogy ezen jól elszórakoztam. Az előadások max. 20 percesek lehettek volna, mert ugyebár "tight schedule", de többen eléggé elszámították magukat, és ebben a 20 percben csak a történelmi áttekintésig jutottak el. Érdemi mondandóra már nem maradt idő, meg kellett elégednünk azzal, hogy majd a honlapon elolvashatjuk az előadás maradék részét. Ez már kicsit fura volt, hogy az érdemi mondandót sokan nem is tudták elmondani.
A másik probléma az volt, hogy sokan egyáltalán nem érintették a témát. Volt egy előadó, aki a kétkamarás parlamentekről tartott előadást, de ezalatt a 20 perc alatt nem volt képes okokat, magyarázatokat szolgáltatni a feltett kérdésekre. Nehezen tudom elképzelni, hogy meglett professzor emberek nem képesek gazdálkodni a nekik megszabott idővel. Az is valószínűleg kelet-európai sajátosság, hogy valahogy a belpolitika mindig becsempésződött az előadásokba, és ezt tartottam az egyik legrosszabbnak. Plusz egy másik gondolat. A magyar előadók kb. 90%-a a Dél-Alföldről származott, teljesen "véletlenül". Így olyan emberek is jelen voltak, akikről eddig még nem nagyon hallottam, mint a parlamentáris demokrácia szakértői. Ez rendben van, lehet, hogy sokat ülnek egy szobában, és ott nagy okosságokat gyártanak. De hogy olyan embereket hívnak el egy konferenciára akik nem tudnak előadni, és normálisan beszélni, ez már koránt sincs rendben. Az hogy beszédhibás, olvassa egész végig a szöveget, csapong a témák között, általánosságokban mozog ez úgy gondolom megengedhetetlen egy ilyen szintű tanácskozáson. A vendégelőadók se voltak sokkal jobbak, bár meghaladták a magyar színvonalat. A konferencia nyelve magyar és angol volt, de volt aki ukránul és volt, aki csehül szólalt fel. Az ukránnal és a csehvel nem volt bajom, mert tolmácsolták. De hogy valaki úgy merjen kiállni 80 ember elé, hogy alig lehet érteni az angolját, az nagy bátorságra vall. És nem azért nem lehetett érteni, mert halk volt, hanem mert érthetetlen szavak jöttek ki a száján. Volt egy olyan érzésem, hogy ide csak a pancser képviselőket hívták el, hogy egy jót égjenek. De aztán később voltak jó pillanatok is (a belga liberális képviselő sexy guy-okról beszélt, az angol lord pedig arról, hogy ő focista is). Számomra világossá vált, hogy a magyar parlament, vagy legalábbis a képviselők ezen csoportja képtelen egy olyan konferenciát összehozni, ahol rendesen, óramű pontossággal, senkit meg nem sértve klappolnának a dolgok.
De nézzük a dolgok pozitív oldalát. Az örömteli tény, hogy a képviselők és szakértők végre meglátták a közvélemény azon álláspontját, hogy őket egyre jobban nem érdekli a politika, és ez a közvéleménykutatásokban is látszódik. Voltak javaslatok, hogy hogy lehetne közelebb vinni az emberekhez a parlamentet, a fiatalok számára is érdekessé tenni a témát, és hogy hogyan lehetne a képviselők presztízsét növelni. Egy darabig kis mocskolódás is kialakult, a médiát szidták, hogy csak a rosszat mutatja. Erre a nyugat-európai képviselők rámutattak, hogy ők csak az igazságot mutatják, és a média képviselői is a saját társadalmunkból kerülnek ki, tehát ők is valamennyire olyanok mint mi (korrupció, családi ügyek stb.).
Nem vártam meg a konferencia végét, 4-kor eljöttem. Úgy éreztem, hogy még egy általánosságokban mozgó előadás alatt bealudnék és hangos hortyogásomtól zengene a terem.
Konklúzió: a párbeszéd elkezdése egy jó hír, még ha elég kezdetleges formákban is indult meg, köszönhetően a mentelmi bizottság elnökének aktív közreműködésével (aki a konferenciát vezette). Érdemes erről a témáról beszélni, széles társadalmi párbeszédet kell nyitni. Megkérdezni a lehető legtöbb civilt, társaságot, szervezetet stb. hogy hogyan lehetne a helyzeten javítani. Véleményem szerint a mai magyar parlamenti képviselők többsége jelen formájukban alkalmatlanok arra, hogy az emberek jobban megbízzanak bennük. Nem elitcserére gondolok, hanem átstruktúrálásra, átpozicionálásra. Hogy képviselőink is érezzék a súlyát döntéseiknek (mint magánember is), és ha elvárásokat és törvényeket támasztanak a társadalommal szemben, akkor ők legyenek az elsők, akik azokat betartják. Példaként kellene működniük. De addig ne csodálkozzanak azon, ha minden egyes botrány kirobbanása után még tovább zuhan a népszerűségük.
A zárszó: az ukrán szakértő (idős, ősz hajú, végig olvasta a prezentációját, aranykeretes szemüvegben) előadását hallgatva el tudtam képzelni, hogy milyen is lehetett a szocializmus alatt egy pártkongresszuson ülni, mert a hangulat eléggé hasonlíthatott: rendkívül unalmas és csak arra tudsz gondolni, hogy ennek az embernek ki fizette az ideutazását.
Szili Katalin nyitotta meg a konferenciát, majd Deutsch-Für Tamás folytatta a megnyitót. Voltak képviselők Belgiumból, Csehországból, Lettországból, az Egyesült Királyságból, Portugáliából, Magyarországról és szakértők Romániából, Ukrajnából, Lengyelországból, Szlovéniából és persze Magyarországról is. Magyar EP képviselők is tiszteletüket tették, s így kvázi összeurópainak ígérkezett a társaság.
A téma az lett volna, hogy miért csökken a politikusokba vetett bizalom, hogy lehet a parlamentet közelebb hozni az emberekhez, hogy ne forduljanak el a politikától. A média és újságírók szerepének értékelése is téma lett volna. Na most ebből nem sok valósult meg.
Kezdjük ott, hogy egy hihetetlen rossz stílusú (néha már-már egy "rossz vicc" kategóriába tartozó ember benyomását keltő) magyar képviselő vezette a konferenciát. Nekem égett a helyében az arcom, amikor arról beszélt, hogy a magyar parlamentarizmus egyidős az angollal, s hogy üde színfoltként hallgassuk meg az angol képviselő előadását (mellesleg azt elfelejtette, hogy ez a képviselő színesbőrű, s láttam, hogy a tolmácsolás közben elég nagy szemeket meresztett az angol úr). Voltak még ilyen elszólásai, úgyhogy ezen jól elszórakoztam. Az előadások max. 20 percesek lehettek volna, mert ugyebár "tight schedule", de többen eléggé elszámították magukat, és ebben a 20 percben csak a történelmi áttekintésig jutottak el. Érdemi mondandóra már nem maradt idő, meg kellett elégednünk azzal, hogy majd a honlapon elolvashatjuk az előadás maradék részét. Ez már kicsit fura volt, hogy az érdemi mondandót sokan nem is tudták elmondani.
A másik probléma az volt, hogy sokan egyáltalán nem érintették a témát. Volt egy előadó, aki a kétkamarás parlamentekről tartott előadást, de ezalatt a 20 perc alatt nem volt képes okokat, magyarázatokat szolgáltatni a feltett kérdésekre. Nehezen tudom elképzelni, hogy meglett professzor emberek nem képesek gazdálkodni a nekik megszabott idővel. Az is valószínűleg kelet-európai sajátosság, hogy valahogy a belpolitika mindig becsempésződött az előadásokba, és ezt tartottam az egyik legrosszabbnak. Plusz egy másik gondolat. A magyar előadók kb. 90%-a a Dél-Alföldről származott, teljesen "véletlenül". Így olyan emberek is jelen voltak, akikről eddig még nem nagyon hallottam, mint a parlamentáris demokrácia szakértői. Ez rendben van, lehet, hogy sokat ülnek egy szobában, és ott nagy okosságokat gyártanak. De hogy olyan embereket hívnak el egy konferenciára akik nem tudnak előadni, és normálisan beszélni, ez már koránt sincs rendben. Az hogy beszédhibás, olvassa egész végig a szöveget, csapong a témák között, általánosságokban mozog ez úgy gondolom megengedhetetlen egy ilyen szintű tanácskozáson. A vendégelőadók se voltak sokkal jobbak, bár meghaladták a magyar színvonalat. A konferencia nyelve magyar és angol volt, de volt aki ukránul és volt, aki csehül szólalt fel. Az ukránnal és a csehvel nem volt bajom, mert tolmácsolták. De hogy valaki úgy merjen kiállni 80 ember elé, hogy alig lehet érteni az angolját, az nagy bátorságra vall. És nem azért nem lehetett érteni, mert halk volt, hanem mert érthetetlen szavak jöttek ki a száján. Volt egy olyan érzésem, hogy ide csak a pancser képviselőket hívták el, hogy egy jót égjenek. De aztán később voltak jó pillanatok is (a belga liberális képviselő sexy guy-okról beszélt, az angol lord pedig arról, hogy ő focista is). Számomra világossá vált, hogy a magyar parlament, vagy legalábbis a képviselők ezen csoportja képtelen egy olyan konferenciát összehozni, ahol rendesen, óramű pontossággal, senkit meg nem sértve klappolnának a dolgok.
De nézzük a dolgok pozitív oldalát. Az örömteli tény, hogy a képviselők és szakértők végre meglátták a közvélemény azon álláspontját, hogy őket egyre jobban nem érdekli a politika, és ez a közvéleménykutatásokban is látszódik. Voltak javaslatok, hogy hogy lehetne közelebb vinni az emberekhez a parlamentet, a fiatalok számára is érdekessé tenni a témát, és hogy hogyan lehetne a képviselők presztízsét növelni. Egy darabig kis mocskolódás is kialakult, a médiát szidták, hogy csak a rosszat mutatja. Erre a nyugat-európai képviselők rámutattak, hogy ők csak az igazságot mutatják, és a média képviselői is a saját társadalmunkból kerülnek ki, tehát ők is valamennyire olyanok mint mi (korrupció, családi ügyek stb.).
Nem vártam meg a konferencia végét, 4-kor eljöttem. Úgy éreztem, hogy még egy általánosságokban mozgó előadás alatt bealudnék és hangos hortyogásomtól zengene a terem.
Konklúzió: a párbeszéd elkezdése egy jó hír, még ha elég kezdetleges formákban is indult meg, köszönhetően a mentelmi bizottság elnökének aktív közreműködésével (aki a konferenciát vezette). Érdemes erről a témáról beszélni, széles társadalmi párbeszédet kell nyitni. Megkérdezni a lehető legtöbb civilt, társaságot, szervezetet stb. hogy hogyan lehetne a helyzeten javítani. Véleményem szerint a mai magyar parlamenti képviselők többsége jelen formájukban alkalmatlanok arra, hogy az emberek jobban megbízzanak bennük. Nem elitcserére gondolok, hanem átstruktúrálásra, átpozicionálásra. Hogy képviselőink is érezzék a súlyát döntéseiknek (mint magánember is), és ha elvárásokat és törvényeket támasztanak a társadalommal szemben, akkor ők legyenek az elsők, akik azokat betartják. Példaként kellene működniük. De addig ne csodálkozzanak azon, ha minden egyes botrány kirobbanása után még tovább zuhan a népszerűségük.
A zárszó: az ukrán szakértő (idős, ősz hajú, végig olvasta a prezentációját, aranykeretes szemüvegben) előadását hallgatva el tudtam képzelni, hogy milyen is lehetett a szocializmus alatt egy pártkongresszuson ülni, mert a hangulat eléggé hasonlíthatott: rendkívül unalmas és csak arra tudsz gondolni, hogy ennek az embernek ki fizette az ideutazását.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.