Holnap újra elnököt választanak a liberálisok. A kérdés az, hogy egy teljesen új elnöke lesz-e az SZDSZ-nek, aki eddig még sosem töltötte be ezt a posztot, vagy a már 2007 óta regnáló "régi" elnök megtartja posztját. Az elnökválasztási kampány vegyes képet mutat, a jelölteket támogató megyék és a fővárost tekintve. Vidéken Fodor Gábor áll jobban, a fővárosban egyelőre viszont úgy tűnik, hogy Kóka Jánosnak áll a zászló.
Az SZDSZ szereplése az utóbbi években már csak árnyéka volt régi önmagának. A sorozatos korrupciós ügyek, a rossz döntések, az arculatvesztés sorozata egyre inkább aláásta a párt hitelességét és népszerűségét. A hitelességgel kampányoló Fodor, és a sikerrel kampányoló Kóka egy nagyon nehéz helyzetben lévő párt elnöki posztjáért próbál megküzdeni. A koalícióból való kilépés - az önálló arculat erősítésére tett próbálkozás - egyelőre nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, azonban ez minden bizonnyal annak tudható be, hogy a tisztújítás eléggé leköti a liberálisokat, és az ellenzéki szerepbe találáshoz is valószínűleg több időnek kell eltelnie, ha egyáltalán ellenzéki párt szeretne maradni az SZDSZ.
A két jelölt teljesen más liberális párt koncepciót képzel el, ami alapvetően jó dolog, a sokszínű gondolkodás egy sokrétűbb arculatot is jelenthet. A párt kettészakadását jövendölő jóslatok nem állják meg a helyüket. Először is, ha az SZDSZ szétszakad, a két elnökjelölt koncepciója és támogatói mentén, akkor Magyarországon két volt szadeszos liberális párt kezdené meg működését. Az utóbbi 2-3 országgyűlési választáson már körvonalazódni látszott, hogy erre a liberális politikára 7-8%-nál több választó nem nyerhető meg (ez a maximum). A párt kettészakadása azt jelentené, hogy kiejtik egymást a parlamentből, és innentől kezdve a "liberális párt kérdése" meg van oldva, mivel nem lesz olyan, hogy számottevő liberális párt. Egy új párt felépítésére viszont, egyes szakértők szerint, 3 milliárd forintot is költeni kellene, ez pedig olyan összeg, melyet a kiszakadt liberálisok (bármelyik oldal) nem tudnak előteremteni. Morális, elvi ok lehetne a szakításra, azonban ha ezt megtennék, azzal saját maguk alatt vágnák a fát, és még azok is elfordulnának tőlük, akik eddig rájuk szavaztak minden negyedik évben. A racionalitás tehát a pártszakadást kizárja.
Az elnökválasztás, mindegy, hogy melyik jelölt nyer, egyfajta hatalommegosztást, dualizmust eredményezhet a párton belül. Már eddig volt szó valami hasonlóról (tavaly Kóka megígérte, hogy pozíciókba juttatja Fodor jelöltjeit, s részben ez teljesült is), azonban most a győztes kénytelen lesz jobban összedolgozni az ellenjelölttel, mivel a párt nagyon nehéz helyzetben van, és csak együttes erővel, egységet mutatva tudnának ebből a hullámvölgyből újra felfutni. Mindkét jelölt az ügyvivői testületet is igyekezne valamennyire a saját képére formálni (Fodor Gábor ezirányú elképzeléseiről többet tudni), hogy nagyobb hatásfokkal tudják programjukat megvalósítani. Ez azonban polarizálná az SZDSZ-t, s félő, hogy a változatosságára, demokratikus berendezkedésére eddig is kényes SZDSZ-t ez milyen színben tüntetné fel a közvélemény előtt. A jelölteknek tehát mérlegelniük kell, hogy meddig hajlandóak elmenni a saját koncepció megvalósításában, mely még nem jár a liberális párt teljes leamortizálásával.
Az esélyekről pár szót. Fodor Gábor környezetvédelmi miniszteri tevékenysége elég meggyőzőnek tűnhet, több ügyet is sikeresen tudott kezelni (pl. Rába menti bőrgyárak), és a közvélemény szerint ő ma az egyik legnépszerűbb politikus (népszerűsége kétszer akkora, mint Kókának). Az ellenfél, Kóka János gazdasági miniszteri, és pártelnöki tevékenysége viszont elég sok kívánnivalót hagy maga után. A 8%-os liberális párt jövőképe, az adócsökkentés elmaradása és más egyéb dolgok is kudarcról árulkodnak. A teljesítmény alapján (még ha egyes esetkben csak látszat-intézkedésekről van szó csak) Fodor Gábor tűnhet befutónak (ha az SZDSZ küldöttei is így látják), aki új színt, egy az eddigitől másfajta nézőpontot hozhat az elnöki székbe. Ugyanakkor Fodor már elég régóta tagja az üt-nek, beleszólási joga van a döntésekbe, tehát az eddigi baklövésekben ő is ludas volt, azonban ezt mindeddig hatékony kommunikációval el tudta fedni.
Az SZDSZ fennmaradása szempontjából nem az az igazi kérdés, hogy ki lesz az elnök, hanem hogy mi lesz a tisztújítás után. Sikerül-e egy olyan kompromisszumot kötni, mely mindkét jelölt érdekeit, programját figyelembe veszi, s stabilizálja a liberális pártot, s később így kialakulhat egy olyan párt, mely nem csak arra a stabil 5-6%-nyi ember szavazatára számíthat, akik eddig mindig rájuk voksoltak, hanem esetleg többre is.
Az SZDSZ szereplése az utóbbi években már csak árnyéka volt régi önmagának. A sorozatos korrupciós ügyek, a rossz döntések, az arculatvesztés sorozata egyre inkább aláásta a párt hitelességét és népszerűségét. A hitelességgel kampányoló Fodor, és a sikerrel kampányoló Kóka egy nagyon nehéz helyzetben lévő párt elnöki posztjáért próbál megküzdeni. A koalícióból való kilépés - az önálló arculat erősítésére tett próbálkozás - egyelőre nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, azonban ez minden bizonnyal annak tudható be, hogy a tisztújítás eléggé leköti a liberálisokat, és az ellenzéki szerepbe találáshoz is valószínűleg több időnek kell eltelnie, ha egyáltalán ellenzéki párt szeretne maradni az SZDSZ.
A két jelölt teljesen más liberális párt koncepciót képzel el, ami alapvetően jó dolog, a sokszínű gondolkodás egy sokrétűbb arculatot is jelenthet. A párt kettészakadását jövendölő jóslatok nem állják meg a helyüket. Először is, ha az SZDSZ szétszakad, a két elnökjelölt koncepciója és támogatói mentén, akkor Magyarországon két volt szadeszos liberális párt kezdené meg működését. Az utóbbi 2-3 országgyűlési választáson már körvonalazódni látszott, hogy erre a liberális politikára 7-8%-nál több választó nem nyerhető meg (ez a maximum). A párt kettészakadása azt jelentené, hogy kiejtik egymást a parlamentből, és innentől kezdve a "liberális párt kérdése" meg van oldva, mivel nem lesz olyan, hogy számottevő liberális párt. Egy új párt felépítésére viszont, egyes szakértők szerint, 3 milliárd forintot is költeni kellene, ez pedig olyan összeg, melyet a kiszakadt liberálisok (bármelyik oldal) nem tudnak előteremteni. Morális, elvi ok lehetne a szakításra, azonban ha ezt megtennék, azzal saját maguk alatt vágnák a fát, és még azok is elfordulnának tőlük, akik eddig rájuk szavaztak minden negyedik évben. A racionalitás tehát a pártszakadást kizárja.
Az elnökválasztás, mindegy, hogy melyik jelölt nyer, egyfajta hatalommegosztást, dualizmust eredményezhet a párton belül. Már eddig volt szó valami hasonlóról (tavaly Kóka megígérte, hogy pozíciókba juttatja Fodor jelöltjeit, s részben ez teljesült is), azonban most a győztes kénytelen lesz jobban összedolgozni az ellenjelölttel, mivel a párt nagyon nehéz helyzetben van, és csak együttes erővel, egységet mutatva tudnának ebből a hullámvölgyből újra felfutni. Mindkét jelölt az ügyvivői testületet is igyekezne valamennyire a saját képére formálni (Fodor Gábor ezirányú elképzeléseiről többet tudni), hogy nagyobb hatásfokkal tudják programjukat megvalósítani. Ez azonban polarizálná az SZDSZ-t, s félő, hogy a változatosságára, demokratikus berendezkedésére eddig is kényes SZDSZ-t ez milyen színben tüntetné fel a közvélemény előtt. A jelölteknek tehát mérlegelniük kell, hogy meddig hajlandóak elmenni a saját koncepció megvalósításában, mely még nem jár a liberális párt teljes leamortizálásával.
Az esélyekről pár szót. Fodor Gábor környezetvédelmi miniszteri tevékenysége elég meggyőzőnek tűnhet, több ügyet is sikeresen tudott kezelni (pl. Rába menti bőrgyárak), és a közvélemény szerint ő ma az egyik legnépszerűbb politikus (népszerűsége kétszer akkora, mint Kókának). Az ellenfél, Kóka János gazdasági miniszteri, és pártelnöki tevékenysége viszont elég sok kívánnivalót hagy maga után. A 8%-os liberális párt jövőképe, az adócsökkentés elmaradása és más egyéb dolgok is kudarcról árulkodnak. A teljesítmény alapján (még ha egyes esetkben csak látszat-intézkedésekről van szó csak) Fodor Gábor tűnhet befutónak (ha az SZDSZ küldöttei is így látják), aki új színt, egy az eddigitől másfajta nézőpontot hozhat az elnöki székbe. Ugyanakkor Fodor már elég régóta tagja az üt-nek, beleszólási joga van a döntésekbe, tehát az eddigi baklövésekben ő is ludas volt, azonban ezt mindeddig hatékony kommunikációval el tudta fedni.
Az SZDSZ fennmaradása szempontjából nem az az igazi kérdés, hogy ki lesz az elnök, hanem hogy mi lesz a tisztújítás után. Sikerül-e egy olyan kompromisszumot kötni, mely mindkét jelölt érdekeit, programját figyelembe veszi, s stabilizálja a liberális pártot, s később így kialakulhat egy olyan párt, mely nem csak arra a stabil 5-6%-nyi ember szavazatára számíthat, akik eddig mindig rájuk voksoltak, hanem esetleg többre is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.