A világ, ahogy egy fiatal generáció látja

2008.04.01. 20:08 harsfatea

Facebook magyarul

Vajon létezik-e élet az iwiwen túl? Ilyen és hasonló kérdéseket láttam meg az index egyik klónján (itt). És tényleg. Elkezdődött a Facebook magyarosítása. A legutóbbi hírek szerint körülbelül 60 ezer magyar használja az amerikai kapcsolati háló programot, s ez ahhoz képest szép teljesítmény. Nem is gondolta volna az ember, hogy ilyen gyorsan beindul a gépezet. Meg kell hagyni, a Facebook ezzel elég sokat spórol. Megcsináltatja a felhasználókkal a fordításokat, eddig már 26 nyelven indult el (a magyarral együtt), akik ingyen és bérmentve, a saját szájízük szerint alakítják saját nyelvükre a Facebook-ot, és szavaznak a legjobbnak ítélt kifejezésről. De szerintem jól van ez így. Az iwiw, lássuk be, kezd lemaradni a versenyben. Lassú, kicsit átláthatatlan kezelőfelület, többször kell küldést nyomni egy levél eljuttatásához stb. A Facebook mindettől eddig mentes, plusz sok egyéb időlekötő de önmagam és barátaim számára szórakoztató felhasználással rendelkezik, azonban kérdés, hogy meddig tudja bírni az újabb és újabb sok tízezer felhasználó belépését.

Az első lépés a szójegyzék lefordítása lenne, ez 142 szócikket jelent. Utána lehetne csak továbbmenni a második szakaszra, ahol már 19000 kifejezést kellene lefordítani. Jellemző kis hazánkra, hogy sikerült egy olyan oldalt találni a Facebook-on, ahol nyugodtan lehet fordítani a második szakaszt is, anélkül, hogy az első be lenne fejezve. Ilyen is csak nálunk lehetséges.
Bízzunk abban, hogy nem lesznek hülye kifejezések (poke=megbökés?), és ha ez sikerül, akkor az iwiw egy méltó vetélytársat kap.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

1 komment

Címkék: iwiw facebook

2008.03.20. 00:06 _spy_in_the_cab_

Ingyen minden szinte

Az emberek eldöntötték, hogy nem kívánnak fizetni az oktatásért, a járó- és fekvőbeteg ellátásért. Valószínűleg szintén nem kívánnak fizetni a repülőjegyekért, örülnének továbbá, ha lehetőleg többször lenne augusztus 20. és nem szeretnének boldogtalan párkapcsolatban élni. Erről azonban nem volt népszavazás. Az egész, egyébként messzemenően érdektelen és értelmetlen ügynek van azért három tanulsága.

Előszöris, a magyar társadalom nem érett arra még, hogy gondoskodjon magával. Nem tudni, hogy genetikusan vagyunk beszariak, vagy csak az átkos (poszt)szocialista rendszer nevelte ki belőlünk a bátorságot. Magyarországon az emberek az államon élősködni szeretnek leginkább. Magyarországon az emberek mentálisan nem készültek fel a demokráciára és a kapitalizmusra, de "sajnos" visszacsinálni nem fogjuk már.

Másodszor, kiderült, hogy a mindenkori pártok kommunikációja kizárólag a támadásra alkalmas. Mindkét párt tökéletesen szét tudja oltani a másik programját (mondjuk ez nem egy intellektuális teljesítmény...), de a sajátját nem tudja megvédeni. Az MSZP azt a pofon egyszerű összefüggést, hogy "baszki, az egészségügyet és az oktatást VALAHONNAN finanszírozni kell, és talán legyen kedves az fizetni, aki használja", egyszerűen képtelen volt x hónap alatt lekommunikálni. azzal, hogy "nem folytatott aktív kampányt" saját magát rúgta seggbe.

Gratulálok a Magyar Köztársaság kormányának, ellenzékének és lakóinak!

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

2 komment

Címkék: tandíj népszavazás vizitdíj 2008 napidíj

2008.03.20. 00:00 harsfatea

Tibet

(Ez a bejegyzés is korábban keletkezett; az összes bejegyzés eddig egy másik blogon volt megtalálható, csak úgy gondoltuk, hogy itt jobban tudunk boldogulni, a blog.hu-n.)

Kína hozza a formáját. Az utóbbi napokban kirobbant tibeti zavargásokat a szokásos módon kezeli: lesújt és büntet. És persze próbál megosztani. Március 10-én volt a 49. évfordulója annak, hogy Kína leverte a tibeti felkelést.

Érdemes odafigyelni a kínai kormány álláspontjára a mostani zavargásokat illetően. A kínai vezetés egyik szóvivője a napokban közölte, hogy a zavargásoknak hamarosan véget vetnek, a háttérben a dalai láma mozgatja a szálakat (a felkelők a "dalai láma zsoldjában álló szakadárok"), és különben is, a tibetiek örüljenek, hogy Kína kiszabadította a tibetieket a feudalizmus béklyóiból. Merthogy a naplopó szerzetesek csak süttették a hasukata kolostorokban, miközben a paraszság kiszolgálta őket. Mégha van is igazság ebben a megfogalmazásban, korántsem az a megoldás erre a kérdésre, hogy Kína megszállja Tibetet, s több ezer embert legyilkol, a dalai láma kénytelen elhagyni hazáját és a 1959 óta száműzetésben tölti napjai Dharamszalában.

Kína csúny játékot űz. Az etnikai viszonyok tudatos megváltoztatásával, a világ legmagasabb fekvő vasútvonalának megépítésével stb. próbálja átformálni Tibetet a saját képére. A vasút ennek az egyik legjobb példája. A 120-140 km/h-val közlekedni képes vonatok a kínai vezetés szerint a gazdasági fejlődést hozzák el Tibet számára, a tibetiek szerint azonban mindez csak a han kínaiak betelepülését fogja elősegíteni, ezzel is kisebbségbe szorítva őket saját területükön. A gazdasági fejlődés áldásos dolog, szegény tibetiek jóléte is növekedjen ugye. Úgy gondolom, hogy a tibetiek korántsem örülnének a kínai típusú gazdasági fejlődést kísérő káros melléktermékeknek, úgymint a környezetszennyezés, jövedelmi viszonyok kiéleződése stb.

A hivatalos kínai hírügynökség szerint eddig mintegy 10-en vesztették életüket a zavargásokban, de úgy, hogy bennégtek a felgyújtott épületekben, vagy a tibetiek ölték meg őket, bár erről még nincsen pontos információ. Érdekes módon csak olyan felvételek szivárogtak ki Tibetből, melyen tibetiek ütlegelnek kínaiakat, és gyújtanak fel épületeket, autókat. Olyan felvételek még véletlenül sem láttak napvilágot, melyeken kínai rendőrök, katonák lőnek éles lőszerrel a tüntetőkre. A tibeti emgráns kormány ugyanakkor már 80 halálos áldozatról tud, egyes civil szervezetek még ennél is többről.

Nem tudni, hogy hogy végződnek a zavargások, de sejteni lehet abból a nyilatkozatból is, hogy Kína további kemény szankciókat fog alkalmazni, melyben hétfőig adott haladékot a tüntetők számára, hogy önként feladják magukat, és akkor enyhébb büntetést kapnak. Nem tudom, hogy ki hiszi ezt el egy olyan országban, ahol százezrek vannak átnevelő táborokban, néha bagatell "bűntények" miatt.

Kínának nagyon rosszkor jött a tibeti konfliktus, épp mostanában igyekeznek fel a Mount Everestre is az olimpiai lánggal, s elég rossz fényt vetne az egész hercehurcára, ha a láng egy vérző országra tekintene le. Kína épp kedden döntött úgy, hogy lezárja a világ legmagasabb hegycsúcsát a turisták elől arra hivatkozva, hogy a láng biztonságban tudjon eljutni csúcsra. De valószínű, hogy nem akarják azt, hogy a turisták a mászásaikkal hívják fel a fogyelmet a Tibetben zajló eseményekre.

Egy ma reggeli hír, hogy a Tibettel szomszédos Szecsuán tartományra is átterjedtek a zavargások. Kezd eszkalálódni a helyzet. Ahol tibetiek vannak, ott mozgolódás lesz (lásd India).

Tibet még sok fejtörést fog okozni Kínának, a közeljövőben mindenképp. Kína nem fogja megadni az autonóm státust Tibetnek, már csak azért sem, mert egész eddigi politikája megkérdőjeleződne, s Tajvanra sem tarthatna ily módon számot. Másrészt Tibetben és környékén a mai napig vannak olyan területek, melyek hovatartozása vitatott, több állam is magáénak vall egyes részeket.

Marad tehát az erőszak, hiába szólít fel a dalai láma az erőszakmentességre.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

2008.03.19. 23:56 harsfatea

Március 15.

(Ez a bejegyzés is korábban keletkezett, egész pontosan idén március 14-én.)

Holnap március 15-e lesz. Már nem is emlékszem mióta nem tudok erre az ünnepre úgy gondolni, mint ahogy szeretnék. Mégpedig úgy, hogy mindenfajta gáncsoskodás, politikai összetűzés mentesen tudjak megemlékezni erről a napról. Én is kénytelen vagyok beállni azok közé, akiknek már elegük van a március 15-ét, és a többi ünnepet átszövő politikai csatározásokból. De sajnos most sem lesz ez másként.

Ez a nap az emlékezés napja. Emlékezés arra a pillanatra, amitől kezdve a modern Magyarország első csírái kibontakoztak. Emlékezés azokra az emberekre, akik szellemi és fizikai erejüket adták ahhoz a hithez, mely Magyarország önállóságát és fejlődését szerette volna megkezdeni. Azonban ez a nap ma már nem azt jelenti, amit jelentette régebben.

A 2000-es évek óta, mióta politikai eszmélésem elkezdődött, nem tudok olyan március 15-ét mondani, amely ne lett volna a végletekig átpolitizálva. Azt elfogadom, hogy mindenfajta politikai erő ezen a napon a saját interpretációját adja elő ezekről az eseményekről, más-más kontextusba ültetve, s a saját íze szerinti aktualitásokkal megspékelve. Elfogadom, hogy mindenki számára létezik egy saját március 15-e, melyet mindenki a saját értelmezése szerint tud megélni. Azt viszont nem fogadom el, hogy ezt az ünnepet felhasználva a politikai pártok saját hasznukat növeljék, felhasználva az amúgy is nagyobb média felületet; s az ünnep iránti tiszteletet, és emlékezetet egy mondattal lesöprik saját asztalukról.

Mert ez az ünnep sem szól másról, minthogy a két oldal újfent egymásnak feszül, két különböző március 15-e szemlélet csap össze, a Kossuth-díjak átadásakor egyesek nem fognak kezet fogni, és újabban már az utcai zavargásokhoz is hozzászokhattunk e jeles napon. Nem szeretnék most vitákba belemenni, hogy miért vannak zavargások, és hogy már megint valaki hazudik blablabla... Csak annyit szeretnék, hogy egyszer a nap folyamán a parlamenti pártok, és a legfőbb közjogi méltóságok közösen helyezzék el az emlékezés virágait. Azt gondolom, hogy ennyi igazán elvárható lenne azoktól, akik elvileg értünk vannak, az ország népéért. Nem mondom még azt se, hogy erre az egy napra tegyék félre nézeteltéréseiket, bár ez lenne az igazi (de ezt a mai politikai helyzet mellett elképzelhetetlennek tartom), csak arra kérném az ország vezetőit, s ellenzéki erőit, hogy legalább arra az időre, míg elhelyezik a koszorúikat, gondoljanak arra, hogy mindannyiunk történelme ez. Az ország jelentős része részt vesz valamifajta ünnepségen ezen napon, a szülők elviszik gyerekeiket egy-egy rendezvényre, közösen éneklik el a Szózatot vagy a Himnuszt. Közösen. A kulcsszó.

Reálisan látom a dolgokat, úgyhogy nem reménykedem. Az MDF próbál itt valamit összehozni, de hát...

Azért egyszer még szeretnék látni egy közös koszorúzást.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

Címkék: ünnep március 15

2008.03.19. 23:48 harsfatea

Az orosz demokrácia

(Ez a bejegyzés ugyancsak korábban keletkezett, az orosz elnökválasztás után pár nappal.)

Az orosz demokrácia érdekes egy fajta. Az első nagy kérdés, hogy demokratikusnak nevezhetünk-e egy olyan rendszert, ahol egy elnökválasztáson igazából csak egy jelölt számára adott a médiában és a közvélemény előtt való megjelenés lehetősége, ő foglalja le a hírműsorokat, s minden egyéb tévéműsorban is valamilyen szinten ő hangoztatja a saját igazát. Az ellenzéki egyesületek, szervezetek működését ellehetetlenítik, s mindenkit szavazásra próbálnak ösztökélni olyan eszközökkel (pl. kirúgják az egyetemről a hallgatót, ha nem megy el szavazni, azt nem is kell mondani, hogy kire), melyek egy demokratikus országban elképzelhetetlenek. Ha ez demokrácia, akkor annak egy elég sajátos formája.

Dimitrij Medvegyevet több mint 70%-al választották meg elnöknek a múlt vasárnapi orosz elnökválasztáson. Ez a vártnál alacsonyabb arány, annak tükrében, hogy ő volt a potenciális jelölt, és csak őneki jutott médiafelület. Viszont a magas részvételi aránynak köszönhetően többen szavaztak rá (közel 50 milliónyi szavazópolgár) mint 2004-ben Putyinra. Tehát azért nem "égett le" teljesen az új elnök. Az az új helyzet állt elő, hogy Oroszország vasárnaptól "kétfejű" országgá vált. Az elnöki posztot Medvegyev fogja betölteni májustól, azonban kormányfővé - ne legyen kétségünk - egykori mentorát, szentpétervári kollégáját, Vlagyimir Putyint fogja kinevezni. Így tehát egy tandem féleség van kialakulóban Oroszország élén.

A legnagyobb kérdés az, hogy ez a tandem működőképes lesz-e. Medvegyev nem köthető az ún. szilovikok csoportjához, tehát nem volt titkosszolgálati ember, így viszonylag semlegesként tud megnyilvánulni az ilyen jellegű hatalmi játszmákban, ugyanakkor ízig-vérig Putyin embere, több mint egy évtizede dolgoznak együtt, s mivel nincs betagozódva ebbe a volt titkosszolgálati csoportba - mely ma jelentős hatalmi pozíciókat foglal el Oroszországban -, így a mozgástere is szűkebb, mint leendő miniszterelnökének, aki, mint ismeretes, a KGB kötelékéből került vezető pocíziókba. Dimitrij Medvegyev azonban első látásra úgy tűnik, hogy békülékeny hangnemet és szabadabb légkört próbál kommunikálni (elképzeléseiről bővebben itt). A gazdasági kérdéseket tekintve nem sokban különbözik Putyintól, az orosz gazdaság fejlődési pályája jó, ezen kell tartani, azonban a magántulajdon védelmét hangsúlyozza, s ez elég érdekes, annak fényében, hogy Oroszországban az utóbbi időben hatalmas energiaipari és egyéb cégek kerültek állami tulajdonba, nem biztos hogy teljesen törvényes módon (más kérdés, hogy törvényesen kerültek-e magántulajdonba anno). Ez a téma azért is érdekes még, mivel ezt egy olyan ember mondja, aki a világ harmadik legnagyobb vállalatának, a Gazprom igazgatótanácsának az elnöke, mely állami tulajdonban van, és tevékeny szerepelt vállalt más energiaipari vállalatok államosításában.

A másik olyan téma, mely idegen volt eddig Putyintól, az az alapvető emberi szabadságjogok tiszteletben tartásának hangoztatása. Medvegyev ebben a témában is megengedőbbnek tűnik, kérdés azonban, hogy ez tettekben is meg fog-e nyilvánulni. Az a tény, hogy az orosz választókorú lakosság két harmada egy felmérésben azt válaszolta, hogy nem lesz tiszta a választás, és ennek ellenére azonban nem protest szavazatokat adtak le, az mutatja az orosz berendezkedés paradox helyzetét. Mégpedig azt, hogy egy olyan demokrácia felfogás uralkodik az országban, mely számára a stabilitás, a folytonosság, a mindennapi életben történő javulások számítanak csak, és lényegtelenek az egyéb dolgok, ugyanakkor a választók tudják, hogy nem tiszta körülmények között zajlanak a választások. Közhely, de igaz, hogy az orosz nép sosem tapasztalta meg, hogy milyen is egy igazi demokratikus rendszer, mindig volt egy vezér (cár atyuska, az SZKP főtitkára, elnök stb.), akire lehetett támaszkodni, és aki kinyilatkoztatásaival, s vaskézzel kormányozta az országot.

Medvegyev, annak ellenére, hogy a putyini vonal továbbvivője lesz, változást hozhat az orosz politkai életbe. Nagy reményeket ne tápláljunk, a hatalom továbbra is Putyin, s a klánok kezében marad, hiába mondta Medvegyev a szavazáskor adott interjújában, hogy "új korszak érkezik". Apró változások lehetségesek, de egy percig se kételkedjünk abban, hogy a nyolc év után az elnöki posztról távozó Putyin feladná hatalmi pozícióit.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

Címkék: oroszország putyin medvegyev

2008.03.19. 23:38 harsfatea

Népszavazás 2008

(Ez a bejegyzés a népszavazás előtt egy héttel keletkezett, de csak most került fel.)

Már csak egy hét van hátra a népszavazásig, így érdemes lenne erre is fordítani egy kis időt, hogy megnézzük milyen következményei lehetnek az igenek avagy a nemek "győzelmének". Hogy helyesek-e a feltett kérdések, s azokra milyen válaszok adandók, erre én nem fogok válaszolni, ám igyekszem a kérdések mögött álló hátteret, s a szavazásra feltett kérdések megszavazásának esélyeit, a népszavazás következményeit latolgatni.

Mint az bizonyára mindenki számára ismeretes, a köztársasági elnök március 9-ére ügydöntő népszavazást tűzött ki. Mégpedig 3 kérdéssel: a vizitdíj, a kórházi napidíj, és a képzési hozzájárulás (tandíj) megtartása vagy eltörlése céljából. Mindhárom kérdés eltörlésére a legutóbbi közvélemény kutatások szerint elég nagy az esély (bővebben itt), az embereknek majd’ 70%-a szeretné, ha ezek dolgok eltűnnének az életükből. Ez jelentős arány. A kérdés azonban az, hogy mennyien mennek el szavazni. Ezt megmondani nem egyszerű, január közepére emelkedés mutatkozott a részvételi szándékban (Medián kutatás), de január végére csökkent egy kicsit, de ehhez hozzá kell vennünk azt, hogy akkor még egyik párt kampánya sem indult el. Azóta bizonyos ingadozás figyelhető meg, 44 és 48% között változik a részvételi hajlandóság a Medián kutatása szerint (Három héttel a népszavazás előtt), de ezt az eltérést nem tekinthetjük szignifikánsak, mivel az ingadozás nem olyan nagy mértékű. Sőt, azt is hozzá kell vennünk, hogy Orbán Viktor egy minapi kijelentésében azt mondta, hogy "jelentős politikai változás eléréséhez, egy jelentős kormánypolitika-változáshoz egy 40 százalékos, tehát egy sima eredményes és érvényes népszavazás kevés, csak az elsöprő eredmény hozhat elsöprő következményeket". Szóval a Fidesz szeretné, ha minél többen mennének el szavazni, és minél többen igennel voksolnának. A jövő igennel kezdődik, a 3 igennel sokat spórolhatsz kampánymondatokban látszik, hogy a Fidesz, mint ahogy már korábban is tette, a jövőkép felé tett pozitív lépésként próbálja beállítani az igennel szavazást, s a tegezés használatával ("spórolhatsz") a fiatalokat is meg szeretné szólítani, hogy ők is jelentős számban képviseljék magukat a népszavazáson, végső soron a tandíj szempontjából ők közvetlenül érintettek a dologban. Az MSZP "a józan és nevében" fordul az emberekhez, s kéri őket a nemmel való voksolásra, habár a nem szó nem szerepel annyira határozottan egyelőre a kampányban mint az SZDSZ-nél.

A keményebb konfrontálódást az SZDSZ vállalta fel, a "népszavazás a szocializmusért" kampány sarkítja a dolgokat, megpróbál az emberekre érzelmileg is hatni, és erőteljes kommunikációt fejt ki a nem mellett. Az MDF, úgy gondolom, baklövést követ el, amikor nem vesz részt a kampányban, bár a héten voltak olyan felvetések, hogy az MDF is a három nem mellett teszi le a voksát, hivatalosan azt mondják, hogy nem kampányolnak. Nem hiszem, hogy a három nem melletti szolid kiállás, vagy a nem melletti megszellőztetett állásfoglalás azt támasztaná alá, hogy ők nem vesznek részt a kampányban, bár lehet, hogy ezzel továbbra is azt az MDF által képviselt álláspontot próbálnák hangsúlyozni, mely szerint a fórum a harmadik erő Magyarországon, no meg persze médiafelületet is veszítenének, ha nem szólalnának meg ezekben a kérdésekben. Az a nagy kérdés, hogy se hús, se hal állapot ily módon történő esetleges feladása milyen veszteséget vagy nyereséget hozhat a fórumnak. Ezt bizonyára csak a népszavazás után fogjuk megtudni, annak eredményének tükrében, de nem gondolom, hogy nagymértékű változás állna be az MDF támogatottságát tekintve, mivel az a szavazói csoport, aki eddig is mögötte állt, amiatt állt mögötte, mert ezt a politikát képviselte. Nem tudhatjuk egyelőre, hogy mennyi szavazót visz vagy hoz ez a szolid kiállás a nem mellett.

Mint azt említettem, minden valószínűség szerint a népszavazásra feltett kérdések mindegyike igent fog kapni. Az MSZP kampányában törekszik az igenek visszaszorítására, de úgy gondolom, hogy olyan kérdésekben, amelyekben arról kell szavazni, hogy szeretnénk-e fizetni ezért és ezért, elég sokan mondanának nemet, senki sem szeretne fizetni vizitdíjat, tandíjat, napidíjat. Miért is szeretne fizetni, senki sem szeret fizetni olyan dolgokért, ami eddig ingyen volt. Vagy látszólag ingyen, csak adó formájában fizettük. Az MSZP tehát nehéz helyzetben van, az SZDSZ kampánya meg elsősorban a saját szavazótábor mozgósítására szolgál az erőteljes érzelmi vonallal. A Fidesz úgy tűnik nyerő helyzetben van, de Orbán Viktor utalta arra, hogy csak egy sima eredményes és érvényes népszavazás kevés. Ezzel magának tette fel a lécet, mivel a legutóbbi 3 népszavazáson rendre csökkenő tendenciát mutat a megjelenési hajlandóság (1999-ben még 49%-a jelent meg a választásra jogosultaknak, míg 2004-ben már csak 37,49%-uk).

Habár ha a kampány magasabb fokozatba kapcsol, már nincs sok idő erre, és mozgósítani tudja az embereket - plusz ne felejtsük el, hogy a Gyurcsány-kormányt nagymértékű ellenszenv övezi -, akkor elképzelhető egy magasabb megjelenési arány. A népszavazásig kevesebb mint egy hét van hátra, a kormány tulajdonképpen elkésett a reformok pozitív kommunikációjával, s így ez már nem lehet segítségére.

A várható következmények. A Fidesz számára - az eddigi kuatásokat figyelembe véve - a bukási lehetőség mértéke nem számottevő, hiába állítja ezt Gyurcsány Ferenc, a legnagyobb jobboldali párt támogatottsága továbbra is több mint duplája az MSZP-nek a teljes népességet nézve, azonban egy erőteljes győzelemre lenne szükség ahhoz, hogy kimutathatóvá váljon a Fidesz elnöke által oly sokat emlegetett új többség fogalma, s az emberek elégedetlenségének is nagyobb fokmérője lehet egy magasabb részvételi arányú népszavazás; biztosabb alapokon állhatna a Fidesz politikája ebből kifolyólag. Igazi vesztenivalója a koalíciónak. Többféle forgatókönyv is létezik. Az egyik az, hogy nem mennek el az emberek olyan jelentős létszámban szavazni, s eredménytelen lesz a népszavazás, így a kormány hivatkozhat arra, hogy az emberek szavaztak azzal, hogy otthon maradtak. Egy másik forgatókönyv az, hogy eredményes a népszavazás, de nem hoz olyan elsöprő győzelmet a Fidesz számára, amit Orbán Viktor célként tűzött ki. Ekkor a Fidesz számára kellemetlenné válhat a maguk állította magas küszöb, de a kormányoldalnak mégis egy eredményes népszavazással kell szembenéznie. Ekkor nincs, más teendő, mint visszavonni a népszavazásban szereplő dolgokat. Ha a népszavazás a Fidesz elnökének elvárása szerint alakul, s nem egy sima győzelem lesz, akkor a kormánynak súlyos helyzettel kell szembenéznie, mivel a nép ezekre a kérdésekre, s a kormány ezeken keresztül képviselt, az adott területet lefedő politikájára is súlyos kritikát mondott. A Fidesz kommunikációja minden valószínűség szerint ekkor a bizalom elvesztését helyezné újfent előtérbe, s megpróbálna erőteljes nyomást gyakorolni Gyurcsány Ferenc elmozdítására. Az embereknek viszont egyre kevesebb hányada gondolja úgy, hogy egy Fidesz számára sikeres népszavazás a kormány lemondását kellene hoznia, bár még mindig 36%-uk gondolja így, de növekszik azok tábora, akik úgy gondolják, hogy a kormánynak tovább kellene folytatnia a programja megvalósítását. A helyzet tehát korántsem egyértelmű.

Egy másik fontos kérdés még Gyurcsány Ferenc helyzete. Egy Fideszes népszavazási győzelem megrendítheti a párton belüli pozícióját, mely most úgy tűnik, mintha rendezettebb lenne (egészségbiztosítási törvény másodszori sima megszavazása). A pártelnök kormányfőnek az új tulajdonosi program és a lehetséges adóreform meghirdetésével siekrült jelentős médiafelületet elfoglalni a népszavazási témáktól, de a kampány gőzerővel dübörög mindkét oldalon (tv, óriásplakát, rádió, internet stb.), a hátralévő idő már csak egy hét, úgyhogy nem valószínű, hogy ebben az egy hétben már nem koncentrálódna az emberek figyelme a népszavazásra. A miniszterelnök egyik e heti megnyilatkozásában kijelentette, hogy 9-e után 10-e jön.

Tehát a kormány tovább szándékozik folytatni a munkáját, nem lesz semmifajta következménye rá nézve a népszavazás eredményének. Csakhogy. Ha bekövetezik a Fidesz pártelnöke által várt magas részvétel és az igenek elsöprő aránya, akkor Gyurcsány Ferenc pozíciója, párton belül is, megrendülhet, mivel ez az eredmény továbbra is alátámasztja azokat a kutatásokat, mely szerint a szocialisták támogatottsága elég alacsony, és ezt mostmár a nép mondta ki. Hiába mondja a miniszterelnök, hogy ez a 3 kérdés nem a kormány politikájáról szól, a probléma az, hogy nem szólhat másról, mivel a Fidesz már egy jó ideje, amióta a népszavazásért küzdött, azt sulykolja az emberek fejébe, hogy ez pedig bizony a kormány elleni szavazás lesz. Ezt a bélyeget nehéz lesz lemosni a kormányoldalnak magáról, és meg kell majd tudnia küzdenie vele.

Mindent összevetve bizonytalannak látom Gyurcsány Ferenc helyzetének alakulását a népszavazás után, az viszont kétségtelen, hogy presztízsveszteséget lesz kénytelen elkönyvelni ő is, és a kormány is. Ha továbbra is ilyen rossz marad a reformok kommunikációja (már vannak amúgy biztató jelek) akkor nehéz lesz visszahozni a kormányoldal megbecsültségét. Az emberekbe már túl mélyen belesúlykolták azt, hogy bennük már nem lehet bízni, lopnak, csalnak és hazudnak.

Mindenesetre éljünk az alkotmány adta jogunkkal, és menjünk el szavazni. Igennel vagy nemmel (vagy érvénytelenül), azt döntse el ki-ki maga.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

Címkék: tandíj népszavazás vizitdíj 2008 napidíj

2008.03.19. 23:31 harsfatea

Kína és az emberi jogok

Mint az bizonyára mindenki számára ismeretes, a következő olimpia Kínában, azon belül is Pekingben kerül megrendezésre. Kína hatalmas ország, hatalmas piac… hatalmas büszkeség önti el most a kínai népet, hogy hazájuk rendezheti a világ legnagyobb sporteseményét. Kína számára az olimpia nagy lehetőség, megmutathatja, hogy az utóbbi időben elért hatalmas fejlődés mennyire tudja biztosítani egy sikeres olimpia lebonyolítását. A lebonyolítással valószínűleg nem lesz semmi probléma, katonás lesz a rend, a sok rendőrnek, katonának és egyéb fegyveres embernek köszönhetően. Más kérdés, hogy milyen áron jön létre az úgynevezett "rend".

Kínában az emberi jogokat mostohagyermekként kezelik. A kommunista rendszer, mely már nem is annyira kommunista, s ezt a kínai vezetők is elismerik ("socialism with Chinese characteristics"), nem sok gondot fordít az emberi jogok tiszteletben tartására és biztosítására (bár bizonyos előrelépések történtek, kínai mércével mérve). Elég naponta belenézni a sajtóba, nincs olyan nap, hogy ne találnánk valamit. Az internet cenzúrázása, a halálbüntetések, az emberi jogvédők börtönbe zárása és a jogtalan fogvatartások mind-mind megkérdőjelezik a kínai vezetés igazi elkötelezettségét az olimpia szellemisége iránt. Kína számára az olimpia egy alkalom, hogy globálisan megmutathassa magát, mindenki számára kétségbevonhatatlanul az az információ jöjjön le az olimpia alatt, hogy ez igen, ezt szépen megcsinálták, minden klappol. Plusz szép környezetben (ki tudja, hogy sikerül-e a hatalmas környezetszennyezés miatt), profi kivitelezéssel. Elvileg ez Kína célja, s hogy mint leendő szuperhatalom bemutatkozzék a világnak, persze a jobbik orcáját mutatva. Az emberi jogok helyzetének javulása magával hozhatná a Nyugat ezirányú elismerését, s Kína más témákban is szerepelhetne a világsajtóban, nem csak a gazdasági témákban. Az olimpia megrendezése kapcsán a kommunikáció a gazdasági fejlődésre, a kultúra fontosságára, a modernizációra koncentrál, s emellett az emberi jogokról alig esik szó. Azok az emberek, aki mégis szót kívánnak emelni ezen jogok mellett, rendszerint átnevelő táborokban (Re-education Through Labour) vagy börtönökben végzik.

A "komolyabb bűntetteket" elkövetőket halálra ítélik. Ma sem tudjuk pontosan, hogy hány embert végeznek ki Kínában, de egyes források szerint akár 10,000 is lehet a kivégzettek száma (2005-ös becslés). Nem hunyhatjuk be a szemünket az internet cenzúrázása felett sem, több mint 30,000 ún. internet rendőr ("Internet police task force" ) felügyeli a netet, hogy nehogy olyan anyag kerülhessen fel, ami veszélyeztetné és sértené a kínai állam érdekeit. A kínai illetékesek megígérték, hogy az olimpia idejére biztosítják a szólásszabadságot, hogy az újságírók nyugodtan tudósíthassanak az eseményekről. Kérdés, hogy ezt az állapotot vissza szándékoznak (vissza tudják-e) állítani az olimpia után. Biztos hogy megpróbálkoznak azzal, hogy visszaállítsák a cenzúrát, csak ha egyszer már megnyitották ezt a kaput, nem valószínű, hogy teljesen be is tudják újra zárni.

A legnagyobb kérdés azonban az, hogy mi lesz az olimpia után, amikor Kínát már nem fogja akkora érdeklődés övezni, nem fog akkora média felületet kapni. Az olimpia előtt a nyugati média ki van élezve mindenfajta emberi jog megsértésének közlésére, de az olimpia után a figyelem már nem fog olyan mértékben erre a térségre irányulni, s nem lesz Kínát mivel sakkban tartani (hogy esetleg nem lesz pár szám megtartva az olimpián a szmog miatt, s az emberi jogok helyzetének elmaradt javulása miatt visszalépő hírességek, pl. Spielberg, sem lesznek már befolyásoló tényezők). A kínai vezetők azonban félnek. A felső pártvezetésből említette az egyik káder, hogy éjszaka néha vízben úszva riad fel arra az álomra, hogy mi történne akkor, ha az a sok ember, akik mind vidéken és zömmel paraszti sorban élnek, egyszer csak megindulnak. Merthogy Kínában óriásak a társadalmi különbségek. A vidéken élő milliónyi és milliónyi földműves számára a fejlődés sokszor csak a mobiltelefon vagy egy robogó megjelenését jelenti, de mást nem. És amikor bekapcsolja a tévéjét, és a CCTV9 -en egy újabb építészeti remekmű átadását láthatja Kína keleti részén, és közben kinéz az ablakon a nyomorúságos kis falvára… hát lehet, hogy egyszer ezt megelégelik. A kínai pártvezetés nem szeretné kipróbálni ezt, ezért is fordítottak a felszólalók a Kínai Kommunista Párt 2007. októberében zajló XVII. Kongresszusán kiemelt figyelmet arra, hogy kellőképpen hangsúlyozzák azt, hogy a keleti országrész fordítson nagyobb energiákat a lemaradó nyugati országrész megsegítésére.

Kína a globális világ részéve vált. Egy olyan globális világ részévé, ahol szabadon áramlanak az információk, létezik a szólásszabadság, bárki bármit megírhat egy blogon, e-mailben elküldheti, petíciót írathat alá. Úgy gondolom, hogy a szólásszabadság ilyen mértékű korlátozása hosszabb távon nem maradhat fenn, az előzőekben leírtakból kifolyólag. A többi alapvető emberi jog megsértése felszámolásának időpontjában már szkeptikusabb vagyok. Az átnevelő táborok, a halálbüntetés, és az emberi jogvédők fogvatartása, nem is beszélve a vallási és etnikai csoportokkal szembeni durva bánásmódról, egy sokkal hosszabb távú folyamat eredményeként válhatnak semmissé, de ennek belátható időn belül nincsen esélye.

Kína, a közeljövő új szuperhatalma (s ezt az USA polgárai is egyre jobban gondolják) megengedheti magának azt a luxust, hogy azt őt ért kritikákat semmibe vegye. Páran petíciózgatnak, de a többi gazdasági nagyhatalom számára túl nagy ár lenne a Kínával való ilyetén összezörrenés. Mindazonáltal a vezetés lassan próbálja a rendszer kereteit tágítani, néhol kétes sikerekkel.

Csak nehogy túl késő legyen.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

A világ, ahogy egy fiatal generáció látja

Más szemszögből

HTML